autósüldözés az autópályán

Tegnap éjjel fél háromkor az autópályán.
Egy fickó felfejlődött mellénk jobbról és bámult be a kocsi ablakán vagy egy percen keresztül. A barátom lassított, a fószer is lassított. Követett minket. Bevágott elénk, lefékezett. Sávot váltottunk, ő is. Bevágott elénk lefékezett. Ezt többször megcsinálta. Aztán már igazi autós üldözés jellege kezdett lenni az egésznek. Nem értettük mire megy ki a játék, mert mi előtte semmit nem csináltunk, amivel felbőszíthettük volna. Egyszer csak egy igazolvánnyal kezdett integeni ki az ablakából. Én azt hittem csak bemutat, és végre elmegy a pics@ba. De nem ez történt. Lassított előttünk. Ekkor már kb. 50nel döcögtünk az autópályán, mert mi nem próbáltuk legyorsulni, csak kikerülni. A barátom lehúzódott a leállósávba, meg ez a faszi is beállt elénk. Igazából végig előttünk volt valahogy, nem hagyott elmenni. A barátom azért állt le, mert nem tudtunk elmenni tőle, csoda hogy nem ütköztünk senkivel, és mert látta, hogy valami igazolvánnyal mutogat. A faszi kiszállt odajött, egy RENDŐR igazolvánnyal (!), és elkezdett ilyenekről vakerálni, hogy túl gyorsan mentünk, száznegyvennel, ránkbizonyítja, csak menjünk oda, nézzük meg a fényképet, ott van a kocsijában, meg hogy kiállítson-e egy ötvenezres csekket, meg különben is. Na ekkor én mondtam, hogy nem megy senki sehova, hívjuk a rendőrséget.... Egyébként nem volt rendőr egyenruhában, részegnek tűnt, és hülyeségeket beszélt, mert nem mentünk gyorsan, sőt(!), nincs ilyen, hogy egy rendőr csak így leállít, aztán ötvenezres csekkel fenyeget, meg különben is, honnan lenne neki éjjel fél háromkor fényképe arról, hogy mi egy pillanattal, de max. két másodperccel azelőtt gyorsan mentünk, minthogy ő elkezdett bebámulni az ablakunkon.
Tehát ennél a pontnál, hogy hívjuk a rendőrséget, és vettük elő a telefont, tárcsáztunk... (vicces ez a szó:) ), akkor mondta, hogy jól van menjetek csak, menjetek, visszaült a kocsijába és elhúzott. A rendszámát nem teszem közzé, mert félek a revanstól. Tudom hülyeség, de így van.
Persze betelefonáltunk. Ennek a következménye az lett, hogy reggel a rendőrök ébresztettek, hogy mikor óhajtunk a mai napon vallomást tenni, majd egy kb. két órás procedúra volt, míg megtettük tanuvallomásunkat a rendőrörsön. És lehet, hogy még nincs vége. Szóval így sem sokkal jobb.
Kiderült, hogy a faszi nem valószínű, hogy rendőr, csak csaló, meg hogy a nevemet/nevünket akár ő is megtudhatja... Szomorú.
Ha titeket is valami ilyen f@sz be akarna palizni, ne hagyjátok magatokat. Pl. amikor az ellenőrökkel kellett verekednem, akkor is elillantak arra, hogy akkor most már én hívom a rendőröket. Milyen érdekes! Pedig, pont ők fenyegettek ezzel engem.
A másik, hogy ilyenkor ne szálljatok ki a kocsiból. Szerencsére, mi sem szálltunk ki.

nihil.

Csak ne kellene többet feküdnöm az ágyamban egyedül és azt érezni, hogy odaszegeztek, hogy tűzforró vér folyik végig az ereimben égetve a karomat a gyomromat, végig az egész bőrőmet, és ha valami hozzámérne, elégnék. Elporladnék.
közben kimondhatatlanul nagy vágy van bennem, valami semmihez nem fogható, olyan, ami természetfeletti erőt ad, ami ha összekötnének, akkor is egy pillanat alatt leráznám a köteleket. Közben az összes izmom megfeszül, görcsben vagyok, azt kívánom bárcsak vége lenne, valaki megszabadítana, de a megváltás késik, nem jön, elmarad. egyszer csak elfáradok, marad az üresség, betöltetlen vágyak, üres szoba, üres mellkas. Borzalmas magány, sírás, depresszió, pánikroham, sehol egy ölelés, sehol egy kedves szó, fájdalom, tompaság, fejfájás, kórház, alvás, alvás, alvás, napokon keresztül. Üresség. Az összes érzésem eltűnt, üres kéreg a nihil körül, tiszta vagyok, nincs bennem bűn, nincs bennem gonoszság, nincs bennem érzés, üres vagyok, teljesen üres. Vákuum van bennem. Forró vér lüktet a nihil körül. Érhálózat tartja a bőröm, zene mozgatja az izmaim, ha nincs zene, meghalok, táncolnom kell, forgásközben földre zuhanok, felkelek, mert muszáj, újra pörgök, lezuhanok, pörgés, zuhanás, a puffanás nagyot üt, de nem fáj. Nem fáj semmi, nincs érzésem, nem fáj a testem, nem fáj a lelkem. Hogy jutottam ide? hová mentek? miért hagytak el? Nincs mimikám, nincs nevetés, nincs sírás, nincs utálat, nincs szeretet. Nincs semmi. Feltámadok? Vagy így maradok? Életfogytiglanig tartó semmi. Nézek rád üres szemmel, nincs a tükörben semmi, mély fekete lyuk, belezuhantam, elnyelte mindenem. Kapálózok, de nincs mi ellen hadakozni, harcot vívok az ürességgel, árnyakkal kardozom, beleunok, eltespedek, elnyúlok a semmiben, nem érdekelsz, nem vagyok kíváncsi semmire, szépek a dolgok, de nem örülök neki, nem bosszant, ha szemét vagy, nem idegesít, ha hülyeséget csinálsz, csak nézlek, mindent megvető megértéssel. Tudom, te is csak ember vagy. Minden megtörténhet, nem leszel tőle gonoszabb, nem leszel tőle alacsonyabb nálam. Egyformák vagyunk, nincs bennem gőg, ember vagyok én is, nem vagyok jó, nem vagyok rossz, ember vagyok, hibát, hibára halmozok, jót teszek, szeretek, de nincs emócióm. Üres vagyok. Te is üres vagy? Csak üres tükrök néznek egymásra, nem mondunk egymásnak semmit, kiürülünk, kiürítjük egymást, üres hordók vagyunk. A keretem szép, a kép üres.