Végre megtaláltam

Tök jó, hogy nem vagyok félember, csak fogalmam sem volt, hogy hol a blogom. Kerestem egy ideig, de végre megvan. Fel kell ébrednem. Tök KO vagyok. Asszem szednem kell még a tavaszifáradságos vitamint. Felhős az ég is.
Amúgy a pszichológusok azt írtk,hogy valaki minnél jobban próbálja kifejezni magát a netem, annál elveszettebb a szociális élete. Hát lehet, hogy jó úton haladok, bár szerintem addig még van egy kicsi hátra.
JA, tegnap láttam a Gödörben Danit. Tök helyes a menyasszonya. :))))
És tök nagy a lányzó pocakja már.

juhúú

Végre van sajátblogom!! Yataaa! Mostmár nem érzem többé magam félembernek. Csuda dolgok történnek velem mostanság. A barátnőmnél aludtam. Olyan édes, szeretni való, imádom.
Éjjel arról álmodtam, hogy ott van az apukája, a tesója, és az egész lakás teli van konfettivel és azt porszívózzuk. Vagyis inkább én porszívóztam,persze, én voltam a főszereplő. Reggel ahogy felébredtem, már csinálta is nekem a palacsintát és a kávét reggelire. Adott meleg takarót, hogy nehogy fázzak, ha már kibújtam az ágyból. Oda is ültem a kis asztalhoz reggelizni. A kis asztal nagyon szép, faragott kerek alkalmatosság, hozzá való fotelekkel és egy trónnal. Nem voltam valami nagyképű, inkább az egyik fotelba ültem, körbebugyolálva a polártakaróval, ami pihi puha volt. Majszolgattam a palacsintát, kortyolgatom a kávét.. és mit veszek észre a szoknyámon? hogy ott egy konfetti az ölemben, ami egyenesen az álmomból pottyant oda!! :) kicsi csoda.