2008. június 18., szerda

nihil.

Csak ne kellene többet feküdnöm az ágyamban egyedül és azt érezni, hogy odaszegeztek, hogy tűzforró vér folyik végig az ereimben égetve a karomat a gyomromat, végig az egész bőrőmet, és ha valami hozzámérne, elégnék. Elporladnék.
közben kimondhatatlanul nagy vágy van bennem, valami semmihez nem fogható, olyan, ami természetfeletti erőt ad, ami ha összekötnének, akkor is egy pillanat alatt leráznám a köteleket. Közben az összes izmom megfeszül, görcsben vagyok, azt kívánom bárcsak vége lenne, valaki megszabadítana, de a megváltás késik, nem jön, elmarad. egyszer csak elfáradok, marad az üresség, betöltetlen vágyak, üres szoba, üres mellkas. Borzalmas magány, sírás, depresszió, pánikroham, sehol egy ölelés, sehol egy kedves szó, fájdalom, tompaság, fejfájás, kórház, alvás, alvás, alvás, napokon keresztül. Üresség. Az összes érzésem eltűnt, üres kéreg a nihil körül, tiszta vagyok, nincs bennem bűn, nincs bennem gonoszság, nincs bennem érzés, üres vagyok, teljesen üres. Vákuum van bennem. Forró vér lüktet a nihil körül. Érhálózat tartja a bőröm, zene mozgatja az izmaim, ha nincs zene, meghalok, táncolnom kell, forgásközben földre zuhanok, felkelek, mert muszáj, újra pörgök, lezuhanok, pörgés, zuhanás, a puffanás nagyot üt, de nem fáj. Nem fáj semmi, nincs érzésem, nem fáj a testem, nem fáj a lelkem. Hogy jutottam ide? hová mentek? miért hagytak el? Nincs mimikám, nincs nevetés, nincs sírás, nincs utálat, nincs szeretet. Nincs semmi. Feltámadok? Vagy így maradok? Életfogytiglanig tartó semmi. Nézek rád üres szemmel, nincs a tükörben semmi, mély fekete lyuk, belezuhantam, elnyelte mindenem. Kapálózok, de nincs mi ellen hadakozni, harcot vívok az ürességgel, árnyakkal kardozom, beleunok, eltespedek, elnyúlok a semmiben, nem érdekelsz, nem vagyok kíváncsi semmire, szépek a dolgok, de nem örülök neki, nem bosszant, ha szemét vagy, nem idegesít, ha hülyeséget csinálsz, csak nézlek, mindent megvető megértéssel. Tudom, te is csak ember vagy. Minden megtörténhet, nem leszel tőle gonoszabb, nem leszel tőle alacsonyabb nálam. Egyformák vagyunk, nincs bennem gőg, ember vagyok én is, nem vagyok jó, nem vagyok rossz, ember vagyok, hibát, hibára halmozok, jót teszek, szeretek, de nincs emócióm. Üres vagyok. Te is üres vagy? Csak üres tükrök néznek egymásra, nem mondunk egymásnak semmit, kiürülünk, kiürítjük egymást, üres hordók vagyunk. A keretem szép, a kép üres.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

basszus

Kalmár András írta...

Szeretem ahogy kiírod magadból az érzéseid! Viszont sajnálom, hogy ezeket át kellett élned. Remélem csak most az egyszer, és soha többet...