xx o xx o xx o xx o xx o xx o xx

néha, csoda történik az emberrel, úgy, hogy szinte észre sem veszi. mint amikor nyáron egy szellő, amit igazán meg sem érez, elfújja a felhőt a feje fölül és rá ragyog a nap. ezer sugarával, melengetően körülöleli és melegíti a bőrét, gyönyörködteti a szemét.
mély nyugalom vesz körül, egyre mélyebb és biztosabb. tudom, hogy nem kell semmit tennem, hogy ez így maradjon, nem is tudnék, hiszen a felhőig én nem érhetek fel, csak a szél tudja. "A szél fúj, amerre akar!"
Békében él, és békét ad nekem.
mély, nyugodt csoda.

békák

rusnyák, és mégis megcsókoljuk őket.
"puszilja persze, de nem király"
"Minek?"
"hány békát kell megcsókolni, míg királyfi lesz a csókból?"
ezis. mais. kiborító.
"minek?"
mondjahogy dede, mindenképpen találkozzunk hétfőn.
talán felhívott?
nyem.
"minek?"
á.