xx o xx o xx o xx o xx o xx o xx

néha, csoda történik az emberrel, úgy, hogy szinte észre sem veszi. mint amikor nyáron egy szellő, amit igazán meg sem érez, elfújja a felhőt a feje fölül és rá ragyog a nap. ezer sugarával, melengetően körülöleli és melegíti a bőrét, gyönyörködteti a szemét.
mély nyugalom vesz körül, egyre mélyebb és biztosabb. tudom, hogy nem kell semmit tennem, hogy ez így maradjon, nem is tudnék, hiszen a felhőig én nem érhetek fel, csak a szél tudja. "A szél fúj, amerre akar!"
Békében él, és békét ad nekem.
mély, nyugodt csoda.