A gilisztázás nagy biznisznek indult, mint a legtöbb piramis játék. Én még eléggé gyerek voltam, szóval csak arra emlékszem, hogy az alapötlet valami olyasmi volt, hogy az ember megvesz egy hordónyi gilisztát, azt kiszórja a kertjében, mert a giliszta nagyon hasznos, mert lazítja a talajt, és jól szaporodik, és aztán be kell gyűjteni és ezek az emberek, akiktől vetted a szaporulatot felvásárolja. Így mindenki jól jár. A giliszta disztribútor is, mert még több gilisztája lesz, az is aki tenyészti őket, mert laza és porhanyós lesz a földje, de persze csak az járt jól, akitől megvette az ember és nagyon sokan sokat buktak rajta, ahogy emlékszem.
Persze, a történet most egy másik síkon folyatódik, az új évezredben, az Astoria és a Kálvin tér között, egy átmulatott éjszaka után hajnalban hazafelé. Ilynkor az ember különösen sebezhető állapotban van. Nem elég, hogy ilyenkor a barátai különböző gorombaságokat vágnak a fejéhez, minthogy hagyja abba a kornyikálást, pedig szentül megvan győződve róla, hogy neki van a legszebb orgánuma az egész Világmindenségben, meg hogy próbáljon már egyenesen menni, még különböző felfedezéseket is tesz, amelyek az életét örökre megváltoztathatják.
Szóval, ebben a delíriumos állapotban rájöttem, hogy azok a lyukak a Kálvin térnél a betongilisztáktól származnak. Rettenetesen szabályos renben sorakoztak egymás mellett, ami tökéletes példája volt a denzitás függő mortalitásnak, ugyanis egy bizonyos egyedszám felett öngyérítésben részesítették magukat. Erre az emberi társadalom teljesen képtelen Spárta óta.
Ezek a betongiliszták tökéletesen alkalmazkodtak a modernkori civilációhoz. Egészen elképesztő, hogy pontosan a Kálvin térnél leltem rájuk. Bárhol megjelenhettek volna a világon, de pont ezt a teret választották, Budapest felújításának egyik állomását. Valószínűleg ez nem véletlen. Hiszen itt Európa szívében, aholl éppen metró alagutat fúrnak tökéletes hely volt a felszínre törésre sok év lappangó mutáció után. Az a helyzet, hogy ezek az élőlények körülbelül 2- 2,5 m hosszúak és tizenöt centi átmérőjűek. A fogaik ránőtt (vagyis nem valódi) fogak, amelyeknek a kristályszerkezete nagyon hasonlatos a gyémántéhoz és a talaj mélyebb rétegeiben található szénből építik fel őket különleges és inteligens enzimeik segítségével. Minden betont tartalmazó szerkezetben képesek az előrehaladásra, különösképpen szeretik a könnyűszerkezetes szupermarketek talapzatát, a bevásárlóközpontok falait.
Mivel az ember tulajdonképpen segédkezet nyújtott nekik a kialakulásukban, ezért a mi felelősségünk is kordában tartani ezt a fajt. Kordában tartani?! Ez, igazából vétek volna egy olyan szociális közösségtől, amit gyakorlatilag senki nem tart kordában. Valószínűleg az Órásmester pontosan a betonépítményeink kordában tartására alkotta meg őket. De, amit íri akartam, hogy haszonállatként remekül helyt állnának. Ugyanis a lakótelepek bontásával állítólag eddig azért nem bajlódott senki, mert ezeket az épületeket csak TNT-vel lehet eltávolítani onnan, ahova egyszer felhúzták őket. Viszont ha ezt a feladatot betongilisztákkal végeztetnénk mindenki jól járna. Mi is, mert nem volna több lakótelep, meg a betongiliszták is, mert ez jelentős táplálékforrást jelentene nekik. Persze, ha egyszer kiszabadulnak akkor baj van. Van egy különleges érzékszervük a fej dorzális részén, ami nagy érzékenységgel megtalálja a gonosz emberek kislábujját. Gondoljunk csak bele, hogy egy bevásárlóközpontban mennyire megzavarhatja ez a vásárlóközönséget, amikor az épület falaiból random módon előbukkanó betongiliszták megszagolgatják a rosszindulatúak lábuját, majd kényesen a gyönyörtől felnyögnek. Csak amolyan giliszta módon.
Inkább megyek aludni. :)
