sanyitól.

Amikor az emberek már nem csak a Földön éltek, hanem a Világmindenség minden táján, akkor az egyik csillag melleti bolygón dolgozott egy ember, akinek született egy fia. Nagyon örült neki, mert nagyon szeretett volna már saját gyereket, és ez akkoriban már engedélyhez kötődött. A fiú nőtt, nődögélt, elég helyes kis tizenéves fiú kerekedett belőle. Nagyon szerette a szép lányokat, nagyon fotos volt neki a szimmetria egy lány szemében. Akkoriban már a tizenkét évesek teljesen képzett munkavállalóknak számítottak. Ez a fiú űrrepülőgép-fejlesztő pilóta lett. Hihetetlenül szerette a fehéret, de akkoriban már a repülők nem fehérek voltak. Valami furcsa színük volt, olyan, amivel pont el tudtak rejtőzni az űrben. Kb. olyan, mint a cetcápáknak. Így nem látszottak a körvonalaik, nem találták meg az ellenséges világmindenség cirkálói őket. Ugyanis akkoriban már kezdett megromlani a viszony a két világmindenség között.

Na, volt egy lány is, persze a történet kedvéért. Valami művészféle lehetett. mindig alkotott valamit. Néha táncolt, néha zenélt, néha festett, néha ruhákat csinált. Teljesen eklektikusan élte az életét. Szerette az életet. Egyszerre két kanálall ette, vagy hárommal, vagy néggyel, vagy annyival, amennyi belefért a szájába. Egyszerűen nem tudott rendet tartani. Mindenféle dolgok vették körül. Még a Föld nevű bolygóról hozott magával egy sárgafülű ékszerteknőst, volt zenei eszköze, ami mindenféle hangokat adott, legfőképpen egy

Keszül a honlapom

A täskäkhoz es ruhakhoz!

apple banana

Täskäkat es ruhäkat tervezek! :)

hullámvasúúúúúúút

olyan az egész. sosem nézek vissza. ezért nem lesznek most sem kijavítva reggel a hibák. ;) Ha valami fáj, nagyon mélyen élem meg. Sári erre azt mondta, hogy oké, lehet, hogy ő nem esik mély depresszióba egy semmiségen és ahangulata eléggé hasonlít egy konstans diagrammjához, de én ha valaminek örülök, valószínűlek sokkal magasabban vagyok, mint bárki. Na, végre ez a kivételes pillanat van. Örülök és ezt azt hiszem tiszta szívemből mondhatom.

Kirúgtak, megcsaltak,költöznöm kellett. Ez elég szörnyen hangzik, nem? De ez volt a legjobb, ami történhetett velem. Kaptam egy ezerszer jobb állást és a "másik" lány a legjobb barátnőm lett. nekem csak kapaszkodni kell a hullámvasútba. Nem tudom mikor fordul felfelé, vagy lefelé, hol van az a pont, ahol lefelé indulunk és az, amikor hirtelen felfelé. Mégis olyan jó. Valahogy utálja az ember a hullámvasutat, mert félelmetes, és imádja is, mert rendkívül szórakoztató. Még lefelé is.

Van, hogy két napig sírok egyfolytában, de milyen jó utána! milyen jó tudni azt, hogy ezt is megtehetem. Milyen jó, hogy van akinek a vállán kisírhatom magam. :) Vannak barátaim. Vannak, akik a családom, nem vér szerint. Vannak akikre számíthatok. Vannak akik szeretnek. És viszont.

És ami a legjobb, hogy az egyhónap alatt volt időm azon gondolkozni, hogy én ki is vagyok. És közelebb kerültem saját magamhoz. Tudom, hogy azok a dolgok, amiket csinálok, hogy másoknak tetszek, az mind én vagyok. MErt az, amit gondolok h másoknak tetszhet, az pont nekem tetszik. Nekem, aki én vagyok. És nagyon szeretem magam. Tényleg. Teljesen nyugodtam mondhatom ezt. Hiszen ha az ember nem szereti magát, mást hogy szerethetne?

És biztos vagyok benne, ahogyan itt s, máshol is ugyanolyan pezsgés fog körülvenni, mert ez én vagyok. Én pezsgek és ezzel pezsegtetek másokat.

Az a lány fog az ágyamban aludni, akivel megcsaltak, és én örülök neki. :) És tiszta szívemből mondom. Én hívtam ide. :) Nem tudom, hogy miért, de meg vagyok róla győződve, h ez alegjobb dolog, amit tehetek. Hiszen ő a tükörképem. Szerinte nem véletlen, hiszen pont ugyanazt kerestük mind a hárman, pont ezért alakulhatott ki ez az egész. Pont ezért szeretem őt, ahogy valami hihetetlen furcsa úton ő is engem. Ráadásul nekem ő a biztosításom. A biztosításom, h erős legyek. Mert ő egy olyan kincs, amit nehéz találni. :)

Ahogy Zsanpeti mondta, nagy szükségünk volt végre olyan barátra, aki nem akar minket megdugni, csak szeret azért, amilyenek vagyunk. Még ha ilyen hülye, ostoba, faramuci módon találtuk meg egymást. Ahogy Dani megtalált egymásnak minket.

És igen, neki is megbocsátok. Örökkön örökké. Ámen.

beton giliszták

Na most, azt tudni kell, hogy az állatok a városok miatt egyre kisebb élőhelyre szorultak vissza az elmúlt ezer évben. Az ember elkezdte benépesíteni Európát, és onnantól kezdve nem volt menekvés. Nem tudtak hová menni, talpalatnyi föld nem maradt nekik. Mint köztudott, az alacsonyabbrendű állatok, illetve azok az állatok, amelyek nagyobb szaporulattal rendelkeznek évente, sokkal könnyebben mutálódnak, ti. sokkal könnyebben alkalmazkodnak a környezetükhöz, mint a magasabb rendű szép szőrös, kedves kis emlősök. Az elmúlt évtizedekben Csúzdi Csaba, a híres-neves gilinyó kutató segítségével arra is fényderülhetett, hogy nem túl fényes a hazai Lumbricus terrestrisek (földi giliszták) jövője. Bár a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején nagy divat volt az Alföldön a gilisztázás, mostanra már a sok permetszer és egyéb környezeti ártalmak miatt számuk borzasztóan megfogyatkozott.

A gilisztázás nagy biznisznek indult, mint a legtöbb piramis játék. Én még eléggé gyerek voltam, szóval csak arra emlékszem, hogy az alapötlet valami olyasmi volt, hogy az ember megvesz egy hordónyi gilisztát, azt kiszórja a kertjében, mert a giliszta nagyon hasznos, mert lazítja a talajt, és jól szaporodik, és aztán be kell gyűjteni és ezek az emberek, akiktől vetted a szaporulatot felvásárolja. Így mindenki jól jár. A giliszta disztribútor is, mert még több gilisztája lesz, az is aki tenyészti őket, mert laza és porhanyós lesz a földje, de persze csak az járt jól, akitől megvette az ember és nagyon sokan sokat buktak rajta, ahogy emlékszem.

Persze, a történet most egy másik síkon folyatódik, az új évezredben, az Astoria és a Kálvin tér között, egy átmulatott éjszaka után hajnalban hazafelé. Ilynkor az ember különösen sebezhető állapotban van. Nem elég, hogy ilyenkor a barátai különböző gorombaságokat vágnak a fejéhez, minthogy hagyja abba a kornyikálást, pedig szentül megvan győződve róla, hogy neki van a legszebb orgánuma az egész Világmindenségben, meg hogy próbáljon már egyenesen menni, még különböző felfedezéseket is tesz, amelyek az életét örökre megváltoztathatják.

Szóval, ebben a delíriumos állapotban rájöttem, hogy azok a lyukak a Kálvin térnél a betongilisztáktól származnak. Rettenetesen szabályos renben sorakoztak egymás mellett, ami tökéletes példája volt a denzitás függő mortalitásnak, ugyanis egy bizonyos egyedszám felett öngyérítésben részesítették magukat. Erre az emberi társadalom teljesen képtelen Spárta óta.

Ezek a betongiliszták tökéletesen alkalmazkodtak a modernkori civilációhoz. Egészen elképesztő, hogy pontosan a Kálvin térnél leltem rájuk. Bárhol megjelenhettek volna a világon, de pont ezt a teret választották, Budapest felújításának egyik állomását. Valószínűleg ez nem véletlen. Hiszen itt Európa szívében, aholl éppen metró alagutat fúrnak tökéletes hely volt a felszínre törésre sok év lappangó mutáció után. Az a helyzet, hogy ezek az élőlények körülbelül 2- 2,5 m hosszúak és tizenöt centi átmérőjűek. A fogaik ránőtt (vagyis nem valódi) fogak, amelyeknek a kristályszerkezete nagyon hasonlatos a gyémántéhoz és a talaj mélyebb rétegeiben található szénből építik fel őket különleges és inteligens enzimeik segítségével. Minden betont tartalmazó szerkezetben képesek az előrehaladásra, különösképpen szeretik a könnyűszerkezetes szupermarketek talapzatát, a bevásárlóközpontok falait.

Mivel az ember tulajdonképpen segédkezet nyújtott nekik a kialakulásukban, ezért a mi felelősségünk is kordában tartani ezt a fajt. Kordában tartani?! Ez, igazából vétek volna egy olyan szociális közösségtől, amit gyakorlatilag senki nem tart kordában. Valószínűleg az Órásmester pontosan a betonépítményeink kordában tartására alkotta meg őket. De, amit íri akartam, hogy haszonállatként remekül helyt állnának. Ugyanis a lakótelepek bontásával állítólag eddig azért nem bajlódott senki, mert ezeket az épületeket csak TNT-vel lehet eltávolítani onnan, ahova egyszer felhúzták őket. Viszont ha ezt a feladatot betongilisztákkal végeztetnénk mindenki jól járna. Mi is, mert nem volna több lakótelep, meg a betongiliszták is, mert ez jelentős táplálékforrást jelentene nekik. Persze, ha egyszer kiszabadulnak akkor baj van. Van egy különleges érzékszervük a fej dorzális részén, ami nagy érzékenységgel megtalálja a gonosz emberek kislábujját. Gondoljunk csak bele, hogy egy bevásárlóközpontban mennyire megzavarhatja ez a vásárlóközönséget, amikor az épület falaiból random módon előbukkanó betongiliszták megszagolgatják a rosszindulatúak lábuját, majd kényesen a gyönyörtől felnyögnek. Csak amolyan giliszta módon.

Inkább megyek aludni. :)

meló

na, mostmár részt veszek a nagybetűs életben immáron négy hónapja. nem valami nagy szám. Az a baj, ha az embernek dolgoznia kell plusszban és nem fizetik ki és nem is szólhat semmit, mert a főnökének sem fizetik ki, meg annak a főnökének sem fizetik ki.
ilyen ez. de galambos dorina is megmondta, hogy a popsztárok élete tök nagy szopás. most meg az van, hogy nincs semmi dolgom, de itt kell ülnöm, hogy lássák, hogy én itt vagyok.
van úgy, hogy ugyanezt túlórában csinálom. közben meg nő a fenekem, meg a hasam is. hiába utána bármi testmozgás. mikor idejöttem annyira vékony voltam, hogy a fél óránál továbbtartó ülés fizikai fájdalmat okozott, mert csontos volt a seggem. na, mostmár jó kényelmes.
semmi baj, majdcsak lesz ez valahogy. a főnököm azt álmodta tegnap, hogy felmondtam, mert találtam másik munkát. azt mondta rémálom volt. :) hiába kérdeztem tőle hol találtam, nem árulta el. :) nem baj, aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni. :) most megyek állásinterjú félére. lehete, hogy táskákat és ruhákat fogok tervezni.
de ez majd még kiderül.

xx o xx o xx o xx o xx o xx o xx

néha, csoda történik az emberrel, úgy, hogy szinte észre sem veszi. mint amikor nyáron egy szellő, amit igazán meg sem érez, elfújja a felhőt a feje fölül és rá ragyog a nap. ezer sugarával, melengetően körülöleli és melegíti a bőrét, gyönyörködteti a szemét.
mély nyugalom vesz körül, egyre mélyebb és biztosabb. tudom, hogy nem kell semmit tennem, hogy ez így maradjon, nem is tudnék, hiszen a felhőig én nem érhetek fel, csak a szél tudja. "A szél fúj, amerre akar!"
Békében él, és békét ad nekem.
mély, nyugodt csoda.