sanyitól.

Amikor az emberek már nem csak a Földön éltek, hanem a Világmindenség minden táján, akkor az egyik csillag melleti bolygón dolgozott egy ember, akinek született egy fia. Nagyon örült neki, mert nagyon szeretett volna már saját gyereket, és ez akkoriban már engedélyhez kötődött. A fiú nőtt, nődögélt, elég helyes kis tizenéves fiú kerekedett belőle. Nagyon szerette a szép lányokat, nagyon fotos volt neki a szimmetria egy lány szemében. Akkoriban már a tizenkét évesek teljesen képzett munkavállalóknak számítottak. Ez a fiú űrrepülőgép-fejlesztő pilóta lett. Hihetetlenül szerette a fehéret, de akkoriban már a repülők nem fehérek voltak. Valami furcsa színük volt, olyan, amivel pont el tudtak rejtőzni az űrben. Kb. olyan, mint a cetcápáknak. Így nem látszottak a körvonalaik, nem találták meg az ellenséges világmindenség cirkálói őket. Ugyanis akkoriban már kezdett megromlani a viszony a két világmindenség között.

Na, volt egy lány is, persze a történet kedvéért. Valami művészféle lehetett. mindig alkotott valamit. Néha táncolt, néha zenélt, néha festett, néha ruhákat csinált. Teljesen eklektikusan élte az életét. Szerette az életet. Egyszerre két kanálall ette, vagy hárommal, vagy néggyel, vagy annyival, amennyi belefért a szájába. Egyszerűen nem tudott rendet tartani. Mindenféle dolgok vették körül. Még a Föld nevű bolygóról hozott magával egy sárgafülű ékszerteknőst, volt zenei eszköze, ami mindenféle hangokat adott, legfőképpen egy

Keszül a honlapom

A täskäkhoz es ruhakhoz!

apple banana

Täskäkat es ruhäkat tervezek! :)

hullámvasúúúúúúút

olyan az egész. sosem nézek vissza. ezért nem lesznek most sem kijavítva reggel a hibák. ;) Ha valami fáj, nagyon mélyen élem meg. Sári erre azt mondta, hogy oké, lehet, hogy ő nem esik mély depresszióba egy semmiségen és ahangulata eléggé hasonlít egy konstans diagrammjához, de én ha valaminek örülök, valószínűlek sokkal magasabban vagyok, mint bárki. Na, végre ez a kivételes pillanat van. Örülök és ezt azt hiszem tiszta szívemből mondhatom.

Kirúgtak, megcsaltak,költöznöm kellett. Ez elég szörnyen hangzik, nem? De ez volt a legjobb, ami történhetett velem. Kaptam egy ezerszer jobb állást és a "másik" lány a legjobb barátnőm lett. nekem csak kapaszkodni kell a hullámvasútba. Nem tudom mikor fordul felfelé, vagy lefelé, hol van az a pont, ahol lefelé indulunk és az, amikor hirtelen felfelé. Mégis olyan jó. Valahogy utálja az ember a hullámvasutat, mert félelmetes, és imádja is, mert rendkívül szórakoztató. Még lefelé is.

Van, hogy két napig sírok egyfolytában, de milyen jó utána! milyen jó tudni azt, hogy ezt is megtehetem. Milyen jó, hogy van akinek a vállán kisírhatom magam. :) Vannak barátaim. Vannak, akik a családom, nem vér szerint. Vannak akikre számíthatok. Vannak akik szeretnek. És viszont.

És ami a legjobb, hogy az egyhónap alatt volt időm azon gondolkozni, hogy én ki is vagyok. És közelebb kerültem saját magamhoz. Tudom, hogy azok a dolgok, amiket csinálok, hogy másoknak tetszek, az mind én vagyok. MErt az, amit gondolok h másoknak tetszhet, az pont nekem tetszik. Nekem, aki én vagyok. És nagyon szeretem magam. Tényleg. Teljesen nyugodtam mondhatom ezt. Hiszen ha az ember nem szereti magát, mást hogy szerethetne?

És biztos vagyok benne, ahogyan itt s, máshol is ugyanolyan pezsgés fog körülvenni, mert ez én vagyok. Én pezsgek és ezzel pezsegtetek másokat.

Az a lány fog az ágyamban aludni, akivel megcsaltak, és én örülök neki. :) És tiszta szívemből mondom. Én hívtam ide. :) Nem tudom, hogy miért, de meg vagyok róla győződve, h ez alegjobb dolog, amit tehetek. Hiszen ő a tükörképem. Szerinte nem véletlen, hiszen pont ugyanazt kerestük mind a hárman, pont ezért alakulhatott ki ez az egész. Pont ezért szeretem őt, ahogy valami hihetetlen furcsa úton ő is engem. Ráadásul nekem ő a biztosításom. A biztosításom, h erős legyek. Mert ő egy olyan kincs, amit nehéz találni. :)

Ahogy Zsanpeti mondta, nagy szükségünk volt végre olyan barátra, aki nem akar minket megdugni, csak szeret azért, amilyenek vagyunk. Még ha ilyen hülye, ostoba, faramuci módon találtuk meg egymást. Ahogy Dani megtalált egymásnak minket.

És igen, neki is megbocsátok. Örökkön örökké. Ámen.

beton giliszták

Na most, azt tudni kell, hogy az állatok a városok miatt egyre kisebb élőhelyre szorultak vissza az elmúlt ezer évben. Az ember elkezdte benépesíteni Európát, és onnantól kezdve nem volt menekvés. Nem tudtak hová menni, talpalatnyi föld nem maradt nekik. Mint köztudott, az alacsonyabbrendű állatok, illetve azok az állatok, amelyek nagyobb szaporulattal rendelkeznek évente, sokkal könnyebben mutálódnak, ti. sokkal könnyebben alkalmazkodnak a környezetükhöz, mint a magasabb rendű szép szőrös, kedves kis emlősök. Az elmúlt évtizedekben Csúzdi Csaba, a híres-neves gilinyó kutató segítségével arra is fényderülhetett, hogy nem túl fényes a hazai Lumbricus terrestrisek (földi giliszták) jövője. Bár a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején nagy divat volt az Alföldön a gilisztázás, mostanra már a sok permetszer és egyéb környezeti ártalmak miatt számuk borzasztóan megfogyatkozott.

A gilisztázás nagy biznisznek indult, mint a legtöbb piramis játék. Én még eléggé gyerek voltam, szóval csak arra emlékszem, hogy az alapötlet valami olyasmi volt, hogy az ember megvesz egy hordónyi gilisztát, azt kiszórja a kertjében, mert a giliszta nagyon hasznos, mert lazítja a talajt, és jól szaporodik, és aztán be kell gyűjteni és ezek az emberek, akiktől vetted a szaporulatot felvásárolja. Így mindenki jól jár. A giliszta disztribútor is, mert még több gilisztája lesz, az is aki tenyészti őket, mert laza és porhanyós lesz a földje, de persze csak az járt jól, akitől megvette az ember és nagyon sokan sokat buktak rajta, ahogy emlékszem.

Persze, a történet most egy másik síkon folyatódik, az új évezredben, az Astoria és a Kálvin tér között, egy átmulatott éjszaka után hajnalban hazafelé. Ilynkor az ember különösen sebezhető állapotban van. Nem elég, hogy ilyenkor a barátai különböző gorombaságokat vágnak a fejéhez, minthogy hagyja abba a kornyikálást, pedig szentül megvan győződve róla, hogy neki van a legszebb orgánuma az egész Világmindenségben, meg hogy próbáljon már egyenesen menni, még különböző felfedezéseket is tesz, amelyek az életét örökre megváltoztathatják.

Szóval, ebben a delíriumos állapotban rájöttem, hogy azok a lyukak a Kálvin térnél a betongilisztáktól származnak. Rettenetesen szabályos renben sorakoztak egymás mellett, ami tökéletes példája volt a denzitás függő mortalitásnak, ugyanis egy bizonyos egyedszám felett öngyérítésben részesítették magukat. Erre az emberi társadalom teljesen képtelen Spárta óta.

Ezek a betongiliszták tökéletesen alkalmazkodtak a modernkori civilációhoz. Egészen elképesztő, hogy pontosan a Kálvin térnél leltem rájuk. Bárhol megjelenhettek volna a világon, de pont ezt a teret választották, Budapest felújításának egyik állomását. Valószínűleg ez nem véletlen. Hiszen itt Európa szívében, aholl éppen metró alagutat fúrnak tökéletes hely volt a felszínre törésre sok év lappangó mutáció után. Az a helyzet, hogy ezek az élőlények körülbelül 2- 2,5 m hosszúak és tizenöt centi átmérőjűek. A fogaik ránőtt (vagyis nem valódi) fogak, amelyeknek a kristályszerkezete nagyon hasonlatos a gyémántéhoz és a talaj mélyebb rétegeiben található szénből építik fel őket különleges és inteligens enzimeik segítségével. Minden betont tartalmazó szerkezetben képesek az előrehaladásra, különösképpen szeretik a könnyűszerkezetes szupermarketek talapzatát, a bevásárlóközpontok falait.

Mivel az ember tulajdonképpen segédkezet nyújtott nekik a kialakulásukban, ezért a mi felelősségünk is kordában tartani ezt a fajt. Kordában tartani?! Ez, igazából vétek volna egy olyan szociális közösségtől, amit gyakorlatilag senki nem tart kordában. Valószínűleg az Órásmester pontosan a betonépítményeink kordában tartására alkotta meg őket. De, amit íri akartam, hogy haszonállatként remekül helyt állnának. Ugyanis a lakótelepek bontásával állítólag eddig azért nem bajlódott senki, mert ezeket az épületeket csak TNT-vel lehet eltávolítani onnan, ahova egyszer felhúzták őket. Viszont ha ezt a feladatot betongilisztákkal végeztetnénk mindenki jól járna. Mi is, mert nem volna több lakótelep, meg a betongiliszták is, mert ez jelentős táplálékforrást jelentene nekik. Persze, ha egyszer kiszabadulnak akkor baj van. Van egy különleges érzékszervük a fej dorzális részén, ami nagy érzékenységgel megtalálja a gonosz emberek kislábujját. Gondoljunk csak bele, hogy egy bevásárlóközpontban mennyire megzavarhatja ez a vásárlóközönséget, amikor az épület falaiból random módon előbukkanó betongiliszták megszagolgatják a rosszindulatúak lábuját, majd kényesen a gyönyörtől felnyögnek. Csak amolyan giliszta módon.

Inkább megyek aludni. :)

meló

na, mostmár részt veszek a nagybetűs életben immáron négy hónapja. nem valami nagy szám. Az a baj, ha az embernek dolgoznia kell plusszban és nem fizetik ki és nem is szólhat semmit, mert a főnökének sem fizetik ki, meg annak a főnökének sem fizetik ki.
ilyen ez. de galambos dorina is megmondta, hogy a popsztárok élete tök nagy szopás. most meg az van, hogy nincs semmi dolgom, de itt kell ülnöm, hogy lássák, hogy én itt vagyok.
van úgy, hogy ugyanezt túlórában csinálom. közben meg nő a fenekem, meg a hasam is. hiába utána bármi testmozgás. mikor idejöttem annyira vékony voltam, hogy a fél óránál továbbtartó ülés fizikai fájdalmat okozott, mert csontos volt a seggem. na, mostmár jó kényelmes.
semmi baj, majdcsak lesz ez valahogy. a főnököm azt álmodta tegnap, hogy felmondtam, mert találtam másik munkát. azt mondta rémálom volt. :) hiába kérdeztem tőle hol találtam, nem árulta el. :) nem baj, aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni. :) most megyek állásinterjú félére. lehete, hogy táskákat és ruhákat fogok tervezni.
de ez majd még kiderül.

xx o xx o xx o xx o xx o xx o xx

néha, csoda történik az emberrel, úgy, hogy szinte észre sem veszi. mint amikor nyáron egy szellő, amit igazán meg sem érez, elfújja a felhőt a feje fölül és rá ragyog a nap. ezer sugarával, melengetően körülöleli és melegíti a bőrét, gyönyörködteti a szemét.
mély nyugalom vesz körül, egyre mélyebb és biztosabb. tudom, hogy nem kell semmit tennem, hogy ez így maradjon, nem is tudnék, hiszen a felhőig én nem érhetek fel, csak a szél tudja. "A szél fúj, amerre akar!"
Békében él, és békét ad nekem.
mély, nyugodt csoda.

békák

rusnyák, és mégis megcsókoljuk őket.
"puszilja persze, de nem király"
"Minek?"
"hány békát kell megcsókolni, míg királyfi lesz a csókból?"
ezis. mais. kiborító.
"minek?"
mondjahogy dede, mindenképpen találkozzunk hétfőn.
talán felhívott?
nyem.
"minek?"
á.

mindig is.

mindig is szerelmes voltam. most is. ilyen mindenféle ábrándokba. hihetetlen. nem is volt olyan, hogy ne lettem volna. már oviban is. annyira hetero vagyok, hogy jobban már nem is lehetnék. ezt nehéz bevallani manapság. de ez van. egy nővel élek, ő legjobb valaha, mégsem vonzott, sose. Hát így. nagyon hiányzik, hogy beszéljenek hozzám magyarul. Van, aki nagyon szépen tud beszélni, valamiért erre nagy igényem van. egyre nagyobb. arra, hogy azt tudja mondani párfüm, és nem azt, hogy parfüm, hogy a pártfis pártfis legyen, a párdon pedig párdon. ezt nem is értheti az, aki nem élt Budapesten. Budapest, Budapest.... minden mocskával együtt megszerettem. az éjszakát, amikor végre nyudgodt, a nappalt, amikor tele vannak az utcák, menzák, kávéházak. Az éjszakát, amikor kicserélődnek az emberek, a fények, a buszok, a villamosok is alszanak. Azt, hogy a belvárosban lakom, öt percen belül van a pékség, a bolt, a lottózó, a bútoros, a lámpaszervíz, a legközelebbi drogéria, ruhabolt, zöldséges. Nem kell messzire mennem semmiért. Minden itt nyüzsög körülöttem. Mégsem, mégsem találom őt, akibe szerelmes vagyok, akivel egyszer boldog lennék, ha. Ráadásul, jól érzem magam egyedül. mindig is vele akartam lenni, most mégsem hiányzik. csak a szeme, a haja, a bőre, meg az illata, a beszéde. más nem. a zoknija nem, meg a fogkréme sem, meg az sem, hogy reggelit csináljak neki, meg a fürdése sem, hogy csobogjon a víz. egy ici-picit sem. mégis várom, hogy betoppanjon. de nem jön. talán holnap. mindig holnap. mindig is holnap.

autósüldözés az autópályán

Tegnap éjjel fél háromkor az autópályán.
Egy fickó felfejlődött mellénk jobbról és bámult be a kocsi ablakán vagy egy percen keresztül. A barátom lassított, a fószer is lassított. Követett minket. Bevágott elénk, lefékezett. Sávot váltottunk, ő is. Bevágott elénk lefékezett. Ezt többször megcsinálta. Aztán már igazi autós üldözés jellege kezdett lenni az egésznek. Nem értettük mire megy ki a játék, mert mi előtte semmit nem csináltunk, amivel felbőszíthettük volna. Egyszer csak egy igazolvánnyal kezdett integeni ki az ablakából. Én azt hittem csak bemutat, és végre elmegy a pics@ba. De nem ez történt. Lassított előttünk. Ekkor már kb. 50nel döcögtünk az autópályán, mert mi nem próbáltuk legyorsulni, csak kikerülni. A barátom lehúzódott a leállósávba, meg ez a faszi is beállt elénk. Igazából végig előttünk volt valahogy, nem hagyott elmenni. A barátom azért állt le, mert nem tudtunk elmenni tőle, csoda hogy nem ütköztünk senkivel, és mert látta, hogy valami igazolvánnyal mutogat. A faszi kiszállt odajött, egy RENDŐR igazolvánnyal (!), és elkezdett ilyenekről vakerálni, hogy túl gyorsan mentünk, száznegyvennel, ránkbizonyítja, csak menjünk oda, nézzük meg a fényképet, ott van a kocsijában, meg hogy kiállítson-e egy ötvenezres csekket, meg különben is. Na ekkor én mondtam, hogy nem megy senki sehova, hívjuk a rendőrséget.... Egyébként nem volt rendőr egyenruhában, részegnek tűnt, és hülyeségeket beszélt, mert nem mentünk gyorsan, sőt(!), nincs ilyen, hogy egy rendőr csak így leállít, aztán ötvenezres csekkel fenyeget, meg különben is, honnan lenne neki éjjel fél háromkor fényképe arról, hogy mi egy pillanattal, de max. két másodperccel azelőtt gyorsan mentünk, minthogy ő elkezdett bebámulni az ablakunkon.
Tehát ennél a pontnál, hogy hívjuk a rendőrséget, és vettük elő a telefont, tárcsáztunk... (vicces ez a szó:) ), akkor mondta, hogy jól van menjetek csak, menjetek, visszaült a kocsijába és elhúzott. A rendszámát nem teszem közzé, mert félek a revanstól. Tudom hülyeség, de így van.
Persze betelefonáltunk. Ennek a következménye az lett, hogy reggel a rendőrök ébresztettek, hogy mikor óhajtunk a mai napon vallomást tenni, majd egy kb. két órás procedúra volt, míg megtettük tanuvallomásunkat a rendőrörsön. És lehet, hogy még nincs vége. Szóval így sem sokkal jobb.
Kiderült, hogy a faszi nem valószínű, hogy rendőr, csak csaló, meg hogy a nevemet/nevünket akár ő is megtudhatja... Szomorú.
Ha titeket is valami ilyen f@sz be akarna palizni, ne hagyjátok magatokat. Pl. amikor az ellenőrökkel kellett verekednem, akkor is elillantak arra, hogy akkor most már én hívom a rendőröket. Milyen érdekes! Pedig, pont ők fenyegettek ezzel engem.
A másik, hogy ilyenkor ne szálljatok ki a kocsiból. Szerencsére, mi sem szálltunk ki.

nihil.

Csak ne kellene többet feküdnöm az ágyamban egyedül és azt érezni, hogy odaszegeztek, hogy tűzforró vér folyik végig az ereimben égetve a karomat a gyomromat, végig az egész bőrőmet, és ha valami hozzámérne, elégnék. Elporladnék.
közben kimondhatatlanul nagy vágy van bennem, valami semmihez nem fogható, olyan, ami természetfeletti erőt ad, ami ha összekötnének, akkor is egy pillanat alatt leráznám a köteleket. Közben az összes izmom megfeszül, görcsben vagyok, azt kívánom bárcsak vége lenne, valaki megszabadítana, de a megváltás késik, nem jön, elmarad. egyszer csak elfáradok, marad az üresség, betöltetlen vágyak, üres szoba, üres mellkas. Borzalmas magány, sírás, depresszió, pánikroham, sehol egy ölelés, sehol egy kedves szó, fájdalom, tompaság, fejfájás, kórház, alvás, alvás, alvás, napokon keresztül. Üresség. Az összes érzésem eltűnt, üres kéreg a nihil körül, tiszta vagyok, nincs bennem bűn, nincs bennem gonoszság, nincs bennem érzés, üres vagyok, teljesen üres. Vákuum van bennem. Forró vér lüktet a nihil körül. Érhálózat tartja a bőröm, zene mozgatja az izmaim, ha nincs zene, meghalok, táncolnom kell, forgásközben földre zuhanok, felkelek, mert muszáj, újra pörgök, lezuhanok, pörgés, zuhanás, a puffanás nagyot üt, de nem fáj. Nem fáj semmi, nincs érzésem, nem fáj a testem, nem fáj a lelkem. Hogy jutottam ide? hová mentek? miért hagytak el? Nincs mimikám, nincs nevetés, nincs sírás, nincs utálat, nincs szeretet. Nincs semmi. Feltámadok? Vagy így maradok? Életfogytiglanig tartó semmi. Nézek rád üres szemmel, nincs a tükörben semmi, mély fekete lyuk, belezuhantam, elnyelte mindenem. Kapálózok, de nincs mi ellen hadakozni, harcot vívok az ürességgel, árnyakkal kardozom, beleunok, eltespedek, elnyúlok a semmiben, nem érdekelsz, nem vagyok kíváncsi semmire, szépek a dolgok, de nem örülök neki, nem bosszant, ha szemét vagy, nem idegesít, ha hülyeséget csinálsz, csak nézlek, mindent megvető megértéssel. Tudom, te is csak ember vagy. Minden megtörténhet, nem leszel tőle gonoszabb, nem leszel tőle alacsonyabb nálam. Egyformák vagyunk, nincs bennem gőg, ember vagyok én is, nem vagyok jó, nem vagyok rossz, ember vagyok, hibát, hibára halmozok, jót teszek, szeretek, de nincs emócióm. Üres vagyok. Te is üres vagy? Csak üres tükrök néznek egymásra, nem mondunk egymásnak semmit, kiürülünk, kiürítjük egymást, üres hordók vagyunk. A keretem szép, a kép üres.

Végre megtaláltam

Tök jó, hogy nem vagyok félember, csak fogalmam sem volt, hogy hol a blogom. Kerestem egy ideig, de végre megvan. Fel kell ébrednem. Tök KO vagyok. Asszem szednem kell még a tavaszifáradságos vitamint. Felhős az ég is.
Amúgy a pszichológusok azt írtk,hogy valaki minnél jobban próbálja kifejezni magát a netem, annál elveszettebb a szociális élete. Hát lehet, hogy jó úton haladok, bár szerintem addig még van egy kicsi hátra.
JA, tegnap láttam a Gödörben Danit. Tök helyes a menyasszonya. :))))
És tök nagy a lányzó pocakja már.

juhúú

Végre van sajátblogom!! Yataaa! Mostmár nem érzem többé magam félembernek. Csuda dolgok történnek velem mostanság. A barátnőmnél aludtam. Olyan édes, szeretni való, imádom.
Éjjel arról álmodtam, hogy ott van az apukája, a tesója, és az egész lakás teli van konfettivel és azt porszívózzuk. Vagyis inkább én porszívóztam,persze, én voltam a főszereplő. Reggel ahogy felébredtem, már csinálta is nekem a palacsintát és a kávét reggelire. Adott meleg takarót, hogy nehogy fázzak, ha már kibújtam az ágyból. Oda is ültem a kis asztalhoz reggelizni. A kis asztal nagyon szép, faragott kerek alkalmatosság, hozzá való fotelekkel és egy trónnal. Nem voltam valami nagyképű, inkább az egyik fotelba ültem, körbebugyolálva a polártakaróval, ami pihi puha volt. Majszolgattam a palacsintát, kortyolgatom a kávét.. és mit veszek észre a szoknyámon? hogy ott egy konfetti az ölemben, ami egyenesen az álmomból pottyant oda!! :) kicsi csoda.